Köszönöm szépen

Olyan szókapcsolat, amit ritkán hallok. Ma ebben az örömben volt részem, bár inkább kihagytam volna. Úgy kezdődött, hogy reggel bementem a Teri nénihez és a földön feküdt. Már párnát, takarót lerángatott magára, de jól el volt gémberedve, fájt mindene, és persze fázott is. Amikor kérdeztem, hogyan került a földre, nem tudta megmondani, csak azt, hogy valami volt vele, és azt hitte, meghal. Kiabált nekünk, de hát nem hallottuk. Nem jó persze ez a különlevés, pláne télen, amikor minden ablak be van zárva. Aztán a bébicsőszt meg az állandó "heheheh" miatt nem tudom használni,mert képtelenség tőle aludni. Szóval remélem, mostanában nem fordul elő újra a dolog. aztán persze át kellett mennem a Pircsihez, mert egyedül nem lehet felemelni, nem is tudom. Közben ugye nekem meg indulóban volt a vonatom is. Úgyhogy elrohantam, kiraktam reggelijét, gyógyszereket, és hajrá. (Köhögősen majdnem én is fulladoztam az egész cécóban.)

Most pedig, hogy hazajöttem, vittem neki tejbepapit, akkor mondta, hogy készítsek neki melegvizet, mert ki kellene mosakodnia. Hát szegény valóban tiszta szarban feküdt egész nap, még jó, hogy megszáradt. (Nehezebben jön le.) Úgyhogy most végeztem a kimosdatással, ágyneműhúzással és öltöztetéssel.

Fel is kellett mosnom.

No, mindegy, a lényeg, hogy a végén mégis csak megkaptam ezt a két szót, most majd emlékezem rá, amikor újra aktuálissá válik majd.

Tovább a bejegyzéshez»

Személyazonosság

-Te ki is vagy?
-Én a Vica vagyok.
-Mert nagyon hasonlít a hangod a Vicára.
-Én vagyok a Vica!
-Pont olyan a hangod, éppen egyforma.

Tovább a bejegyzéshez»

Saját dugába?

Dödöllét csináltam ma ebédre és áthívtam Teri nénit is ebédeljen velünk. Át is jött és nagyon jó étvággyal megebédelt. Levest is megette, a dödöllét is mindet. Kicsit próbáltam vele beszélgetni is, hogy Éva elköltözött és most rendezkedik, a gyerekek meg jól vannak kint Németországban. Aztán ő kávézott, én meg összeszedtem az edényeket.

Na ekkor jött a kihagyhatatlan szurkálás:

-A Klári akkor most Veszprémben van?
-Igen Teri néni.
-A Kriszti meg itt egyedül?
-Milyen Kriszti?
-A Tóth Béla felesége.
-Igen, de hát eddig sem járt sűrűn az anyósához.
-Ti is olyanok vagytok, hogy mindenki szanaszét és senki nem segít a másikon.

Na ezt az epés megjegyzést sikerült teljesen szó nélkül hagynom, és rakodtam tovább. Aztán hallom, hogy elkezdett sírni. Kérdeztem, hogy miért sír, senki nem bántotta egy rossz szóval sem. (Ellentétben ugye vele.)

De erre már nem válaszolt semmit és most hangosan zokog megint az asztalnál. Ami a bosszantó, hogy ezt a műsort lassan minden ebéd után megjátssza és feltétlenül utána, merthogy előtte jó étvággyal megebédel. Ezután pedig leáll a kommunikálással.

Ma azért odamondtam neki, ha ezt mindig így teszi, hogy ebéd után zokogás, akkor nem hívom át ebédelni, mert akkor talán nem fog sírni.

Tovább a bejegyzéshez»

Viselkedés

Lassan úgy néz ki, ha éppen zűrzavaros nap van, és nincsen észnél, akkor aranyos és kedvelem, bár nehéz vele.

Amikor észnél van akkor csupa panasz és morgolódás, vagy mint ma reggel:

-Csókolom, Teri néni!
-Hogy van, hogy aludt az éjjel?

Válasz egy vállrángatás. No, ezzel lett kifizetve az érdeklődésem. Most ezen akkor mit is szeressek?

Ennyire fázok és szenvedek. Látványosan.

Azért szépen, akkurátusan körbetekerte magát nem?

Tovább a bejegyzéshez»

Ma reggel

Már 7-kor bejött hozzám és HÁLÓINGBEN!! Mákja volt, hogy itthon talált, és nekem is, mert akkor az utcán keresztül Ili néni lett volna a következő felkeresett.
Teljesen zavart volt és éppen ezért sajnálnivalóan aranyos. Mindennek örült, ami nem is volt ott, de látta.

Honnan van ez a sok virágod?

Nagyon látszik az arcán, hogy zavart állapotban van.

Olyan parasztos az ebédlőd.

Nem tudom mit harcolt, de ez lett a vége.

Itt lemaradtam a fotóval, mert újságot olvasott, napszemüvegben. Nagyon cukin nézett ki.

Egyébként az is furcsa volt, hogy semmi hangja nem volt, csak beszélt, de nem volt he-he-he-he és nyögdécselés. Remélem, ez nem jelenti a legrosszabbat.

Tovább a bejegyzéshez»

Gondjaim

2 napja kínlódás van a vérnyomással, őrülten magasra szökik, 208/110 és ilyenek. Orvos itt volt, gyógyszer levitte, de azért nincs beállva. Zavaros is, mert félrebeszél sokszor. Jönnek a kiscsibéi, nagyon szereti őket. Engem meg cseszeget, hogy főzzek nekik tésztát.

 Elő kell bányásznom a régi nagy papírpelenkákat is, mert ezek a betétek már semmik, folyik belőle a pisi, eláztat mindent. Azért nagyon nehéz így, hogy nem otthon vagyok és munka mellett ,már  nem tudom úgy ellátni, ahogy kellene. Nem tudom mi lesz belőle, vagy kijavul egy idő után, vagy romlik. Nem is tudom, melyiket várjam.

Tovább a bejegyzéshez»

Idősek napja

Szépen felöltöztettem és elmentünk. Volt jó műsor is és megvacsoráltunk.

Tovább a bejegyzéshez»

Kiderült

Az, hogy bár kicsit hallucinál, de nem elborult. A reggeli séta tudatos volt, először engem keresett, de be volt zárva az ajtó és én nem hallottam hátul, hogy szól. (Azóta megmondtam neki, hogy ne a szomszédot kiabálja föl, jöjjön kicsit hátrább és akkor meghallom..)

Az történt, hogy wc-re ment és megijedt, mert egy bajszos ember volt ott. Ezért ment segítséget kérni. Szépen elmondta ma az egészet.

Aztán jó sokáig volt ittbent, eléggé nehéz volt ezt hallgatni vagy másfél órán keresztül.

Tovább a bejegyzéshez»

Reggeli ébredés

Korántsem volt ilyen jókedvű. Fent voltam már, mert mmindig felkelek mostanában 3/4 5-kor, amikor Józsi elmegy. Hát persze leültem a számítógéphez és kopogásra riadtam. Zörgettek az ablakon. Zsolti volt az, a Piroska férje. Kinéztem, láttam, hogy Teri néni kint álldigáll az udvaron. Mint kiderült, náluk kiabált a kapu előtt. De most mehetett talán ki, mert Józsi még nem látta. Aztán lehet, hogy akkor is kint volt már szépen csendben, mert ellenkező irányban van a buszmegálló.

Szóval mégis úgy tűnik volt alapja annak, hogy Teri néni aggódott már többször is, hogy úgy érzi, nála nem stimmel valami és ebből baj is lehet.

Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire igaza lesz. (Ha én így tudnék előrelátóan gondolkodni ilyen idős megzavarodott fejjel!!)

Most aztán vagyok a pácban, hogy mi legyen, mert ugyan bezárhatom, hogy ne menjen ki, de akkor be sem megy hozzá senki, ha gond van. A Zsuzsinak, ha adok kulcsot az rendben van, de bármi is is történik, nem tudnak bemenni hozzá.

 Megpróbálom egyelőre a kaput bezárni, talán elég lesz, akkor az utcára nem megy ki, de persze az sem jó, ha megfázik hálóingben. Gond ez a bezárás, mert mindig az jut eszembe, hogy ott a konvektor és mi van, ha valamit rátesz, begyullad?

Ma csak délelőtt leszek távol, majd meglátom mi lesz,  egész napos őrzőt kit találok itt?

Tovább a bejegyzéshez»

Jókedv

Nehezen indult, mert már reggel mindenféléket látott, ami nem is volt ott. Elmondta, hogy fél, hogy mi lesz vele egyedül, mert akármi történhet. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem történik semmi, ha szépen ágyban marad. Jön a Zsuzsi, megebédel, utána alszik, aztán hazajövünk.

Így is lett, és amikor hazajöttem, akkor még mindig elmondta, hogy azért kellene neki valaki délutánra, ne legyen egyedül. Megmértem a vérnyomását, 177/85 volt, nem szokott ilyen magas lenni. Megszidtam kicsit, hogy nem veszi be mindig rendesen a gyógyszereket, és beadtam neki. Aztán még beszélgettünk kicsit. Egy óra múlva visszamentem, vittem a vacsorát, mindet meg is ette. Szereti a szalonnát egyébként is. Aztán tea iszogatás közben felderült az arca, hogy most meg mennyi kiscsibe van ott a sarokban, a kotlóssal együtt. Vannak vagy 30-can. De érdekes volt, mert azzal is tisztában lehetett időnként, hogy ez nem igazi, mert mondta, hogy tisztára olyanok, mint az igazi csibék. Fehérek és tollasak is már kicsit.

Ezután elkezdett aggódni, hogy vajon nem szarnak-e be. Mondtam neki, hogy biztos lehet benne, hogy beszarnak, mert a csibék már olyanok. Na ezen elnevetgélt egy darabig.

Nagyon jó volt látni, egész más volt az arca. Amikor lefeküdt, még elmondta, hogy 3 csibe odament hozzá az ágyba. Hát, akkor aludjanak szépen együtt, mondtam és még hallottam kifelé jövet, hogy beszélget velük.

Tovább a bejegyzéshez»

Gondoskodás-gondolkodás

Teri néni eléggé visszafejlődött állapotban gubbaszt az ágyban. Időnként olyan lárva-arccal néz ki a takaró alól, hogy ijesztő. A szemei beszűkültek, alig néz ki a réseken, és ma etetni kellett délben is és este is. Viszont a pénzügyi dolgokról még mindig szeret gondolkodni, hogy éppen mennyi van a párnája alatt és boldog-boldogtalannal számoltatja. Én azért már úgy gondolom, hogy nem sok értelme van, ha odapakolom a pénzeket neki, hiszen bármikor jöhet rosszul léte, behívhat idegent, hogy segítsen neki felállni-leülni, mint ahogy meg is tette már. Szóval nem egy trezor az a párna alja és éppen elég, ha 70 ezer forint elszáll onnan. De ma emlegette a rokonokat, ki mit csinál,hol van. És külön a Marika. Erről pedig nagyon odakanyarodtunk majdnem, hogy úgy néz ki, talán a Marikára akar kis pénzt hagyományozni a gyűjtögetéssel.

Ehhez voltaképpen megvan a joga, csak nekem nem esik túl jól, hogy ez a hernyó ide nem tolja a képét, csak rinyál állandóan, rólam legombolták a jogos 400 ezrüket, és most még segítsem hozzá Marikát plusz 100 ezerhez esetleg. 

No ehhez nem fűlik a fogam most sehogy sem, mert azért mindennek van határa és teteje, és erre azt mondom, ha Marika kisujját megmozdította volna egyszer is a Teri néniért, hát legyen. De jobb szívvel mondom most azt, hogy mondjuk azt, a Marinak megvan mindene, és egy nagy túró jár neki még innen, akár a Teri nénitől, akár tőlem.

Amúgy sem dorbézolok semmit, de ha a lepukkant környezetemre költöm, akkor jobb helyen van bármilyen pénz, mint a Marinál, aki adósságokba veri magát a hülye porszívója miatt, ami azóta is ott áll a dobozában.

Tovább a bejegyzéshez»

Összeomlunk

Amikor hazajöttem a lomiról, ágyban volt és nem kért ebédet, hogy fáj a hasa. Nem értettem, a reggelijét megette. Egy kis vajas szemlét hagytam sonkaszalámival és teát. Semmiképpen nem gyomorrontó cucc. De hát úgy voltam vele, ha nem kér levest, akkor nem erőltetem. Közben nekiálltam takarítani és mosni és rakodni, szóval cikáztam itt bent is, kint is, és hallom, hogy nagyon hangosan nyöszörög. Kiült ide a székre, gondolom rosszabbul lett és hogy halljam. megkért, hogy segítsek neki visszamenni. Tényleg úgy kellett támogatni. Leült az ágyra és rögtön, mint egy zsák, eldőlt oldalra. Gondoltam, levetkőztetem, ne ruhában feküdjön. Mostanában sokszor megteszi. Lekaptam a kötélről a megszáradt hálóingét, berobogtam vele. Próbáltam kérni, hogy tartsa meg magát legalább ülve, segítsen nekem, de csak lógatta a fejét és omlott el. A homlokommal, vállammal próbáltam egyenesben tartani, mert még a kezét sem nyújtotta, hogy könnyebb legyen lehúzni róla a ruhákat. 

Aztán egyszer csak elkezdett öklendezni, akkor felkaptam a kéznél levő felmosóvödröt és elébe tartottam, közben őt is tartani kellett, ne dőljön el. Még nem is végeztünk, amikor megcsapta az orromat, hogy itt nem csak némi hányás történt.

Sajnos jól bekakilt közben, és a végén csak eldőlt, szóval vödör-Teri néni-kaki, legalább 6 kezemre lett volna szükség.

Így aztán ruha, ágynemű, meg ő maga is jól összekenődött. Mire kipucoltam az egészet, Teri nénistül, nagyon elegem lett.

Eltelt vagy jó 3 óra, míg kiment az orromból a szag és nem éreztem a kezeimen. (Gumikesztyűt húzni nem volt időm.)

Azt hiszem ilyen jellegű műveleteknél nagyon fontos, hogy ki is az, akit így szó szerint kimosunk a xxx-ból.

Nekem a Teri néni nem nagymamám és ezt fájón érzem sokszor, mindegyikkel szívesebben lennék.

S az sem segít kettőnk dolgán, hogy azt mondogatja, hogy egyedül hagyjuk, meg így-úgy bánok vele, de ő engem lényegesen többet cseszeget, mint én őt esetleg.

Nem szeretném, ha a késői öregsége idáig fajulna, hogy pelenkázgatnom kelljen. Akkor itt a büntetést már nem csak ő kapná ezzel a terhesnek érzett feleslegesen hosszú életével, hanem jutna belőle nekem is bőven.

Majd elválik.

Tovább a bejegyzéshez»

Micsoda agyafúrás!

Szép idő volt ma és leszedtem a kis zöldbabot a még kisebb kertecskéből. Aztán odaültem vagdosni Teri néni mellé az udvarra. Nosza beszélgettünk is mindenről, végül miután kiderült, hogy bent van az étkező ajtaja a helyén, hát elindult kíváncsian, mondván:

-Aztán ez jobb lesz, mint a másik? És avval akkor mit csináltok?

Érdekes, megfigyeltem már többször is, mindig az a galériás szoba izgatja. Arra mindig elmegy, körülnézi és megkérdezi, hogy mi nincsen még készen benne.

Nem is tudom, mire gondoljak. Bele akarna költözni?

Látható a dátumokon, hogy ismétlődő járkálás van itten.

Na de nem ez az agyafúrt eset, hanem mivel jó kedve volt, átvezettem az istállóba az "északnyugatin" keresztül, még úgysem közlekedett arra. Elmondtam, hogy most a régi spájzon keresztül megyünk és bejutottunk az istállóba, azaz garázsba. Hát megjegyezte, hogy jó nagy a hely, majd elkezdett nyöszörögni, hogy menjünk innen ki, mert itt hideg van és fázik. Kívülről tudom csak kinyitni a garázsajtót, így kifutottam és mire kinyitottam, már ki is libbent gyorsan. 

Aztán jött a figyelem elterelése:

-Mi lesz ezzel az öreg körtefával? -így Teri néni. 

Én kötelességszerűen felnéztem a fára, de sajnos nekem még jó a fülem, így hallottam, hogy rögtön nekiállt pisilni mellettem.

Ezután pedig már nem fázott.

Tovább a bejegyzéshez»

Tudom mi zavar

Tegnap, amikor megérkeztem délután, sírva fogadott. Nagyon elkeseredett, hogy még él és miért nem hagyja őt az Isten meghalni. Másnak bezzeg megengedi, de neki nem. Nem tudtam rá válaszolni semmit, szomorú, hogy így van és még szomorúbb, hogy élete utolsó éveit nem az egészsége, nem más, hanem saját maga teszi nap, mint nap tönkre.

Nagyon igaznak tartom:

Vannak halottak, akik elevenen állnak mögötted,
és vannak élők, akikre régen
rádőlt a föld.
Hidas Antal



Ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, csak reménykedem, hogy lesz még néha egy-egy jó hangulata.

Tovább a bejegyzéshez»

Császka-mászka

Fogalmam sincs, hogy honnan jön ez a szokás, de a Fülöp Marika is csinálta. Bejött ide és mindent végigtapogatott. A Teri néni már jó ideje velünk él itt is, és bármikor bejön, végigjárja az egész házat és körbetapogatja. Mindenhová bemegy és vizslatja a dolgokat, közben pedig elárulja magát a kérdéseivel, hogy milyen nagyszerűen lát mindent, amit akar.

Volt most megint itt egy beszélgetőtárs, régi szomszéd, elüldögéltek az udvaron és elbeszélgették a hogyisvoltot.

Örülök neki, ha ilyen akad, mert velük szívesebben beszélget, hiszen azokról az időkről én úgysem tudok semmit.

Ilyenkor aztán feldobódik egy kicsit és újra van energiája, hogy pl:

-Te a legszebb szobádban vasalsz?

-Igen Teri néni, de ha emlékszik, Fonóban is a középső szobában vasaltam, meg még Teri néni is ott vasalt. --   -Miért?

-Mert én a konyhában vasalnék inkább.

Tovább a bejegyzéshez»

Kifelé megyünk azért

Néha jó, néha nem. Tegnap nagyon nagy rakat paradicsom volt az udvarban. Aztán meg egy bajszos ember bent a szobában.

Szegény mindig fél, hogy biztosan megbolondul. Én pedig mondom, hogy nem, csak ilyenkor kevesebb vért kaphat az agya és akkor bolondozik egy kicsit.

De akivel meg tudom beszélni, hogy nem bolond, az nagyon is nem bolond.

Tovább a bejegyzéshez»

Hullámvasutazás

Komolyan mondom, olyan vele. Egyik nap fent, a másik nap lent. Egyik nap beszélgetünk, másik napon nem szól hozzám sem, akármit kérdezek tőle. Igaz, hogy nagyon idős, de ezt mégis nagyon utálom. Gyerekkoromban az ilyenektől mindig távol tartottam magamat és nem megbízhatónak bélyegeztem.

De azt sem értem, miért nyafog azon, hogy egyedül van. Itt volt ez az egész nyár, 2 nap kivételével végig itt rostokoltam és rengetegszer még enni sem jött be, hiába hívtam. Bent üldögélt, vagy feküdt a házikójában. Kihasználhatta volna jobban, hiszen az étkező ajtaja is mindig nyitva volt. Ezek azok amiket nem fogok megérteni, de most már mindegy is, mert hétfőn elmegyünk és legalább 3 és fél napig kikapcsolódok ebből az egészből, utána pedig hétfőn már kezdődik a suli és nem leszek már itthon.

Ez a nyár úgy ment el, hogy szinte nem is érzékeltem, a nagy melegeket igen, de eseménytelensége okán csak olyan üresen mentek el a napok.

Egyedül ez az augusztus a tűrhető, kicsit megmozdult körülöttünk minden, hogy voltak, vannak gyerekek.

Tovább a bejegyzéshez»

Marika

Nem is tudom miféle érdemei vannak, de ma megint

nagy sírás van utána. Hangosan zokog itt az ebédlőasztalnál.

Mindig elmondja, hogy Jucát ő nevelte fel, de különösebben

nem érdekli, nem kérdez felőle. Az az érzésem, ha feldobnám

a talpam, nem nagyon rendítené meg. Engem tuti nem szeret,

csak megvagyunk.

Bezzeg a Fülöp Marika. Múlhatatlan érdemei lehetnek a Teri

szemében. No, meg az enyémben is, az már igaz.

Hát nem fogom felajánlani, hogy elviszem hozzá Balatonfüredre.

Pedig már mondogatta, de úgy vagyok ezzel, hogy egyrészt nem

egy 98 évest fogok a Marikához cuccolni, másrészt pedig nekem egyáltalán

nem hiányzik a Marika látása sem.

Ezért aztán nem kívánok Balatonfüredre autózni, ha pedig Marika-sírás

van, akkor eloldalgok a közelből. Passz és sajnálom, illetve nem

sajnálom. Van más a családban, akit 100-szor jobban sajnálok, és ő

pedig nem is panaszkodja szét a családját. Ezek a Fülöpök valahogy

nem mind a kedvenceim. Biztosan volt közöttük normális is, mondjuk a Pampi,

vagy a János bácsi, meg akiket esetleg nem ismerek.

De több Fülöpöt ismerek, akik finoman szólva is egyáltalán nem az én

világom. Ami nem baj, csak idegesítő.

Tovább a bejegyzéshez»

Főzelékek

-Teri néni, tessék jönni ebédelni!
-Mit főztél?
-Tökfőzeléket.
-Te nem ismered a kapros káposztát? Mink sokat ettünk.
-Teri néni nem ismerem és azért, mert Teri néni sem főzött sosem.
-A nagyanyám csinálta, meg kerékrépa főzeléket is. Jó volt, szerettük.
Érdekes, hogy apám nem szerette a spenótot, de megette a répalevélből készült
főzeléket. Pont úgy kellett csinálni, mint a spenótot. Szerintem a spenót azért
jobb volt.
Meg a kerékrépa főzelék. Megsavanyítottuk, mint a káposztát, és ettük.
Te nem szoktál répafőzeléket főzni?
-De igen Teri néni, sárgarépából néha. De most tökfőzelék van.
Tessék jönni ebédelni!

Tovább a bejegyzéshez»

Régi hangulat

Naccerű volt ma a Teri. Bejött és végig beszélgetett, emlékeit mesélte. Mi több, megbírkózott a kacsasülttel is, amit óvatosan bírált, hogy a szakácsnőt ne sértse meg.

Jókat vigyorogtunk rajta, különösen, amikor Juca megkérdezte, hogy kér-e süteményt, mire a válasz:

Kérek, az hátha jobb lesz.

Tényleg szanaszét dőltünk tőle. Elmeséltem a régi poénjait is, emlékezett rá és velünk nevetgélt rajta.

Mindenki jól érezte magát vele:

Tovább a bejegyzéshez»

Nézőpont kérdése

Mindig bántott, hogy amikor valaki idejön és meglátogatja, akkor olyan sikeresen eljátsza a hattyú halálát és mindenki sajnálja, mert el is hiszi. Én meg azt hiszem el, hogy erre szüksége van, különben nem csinálná. Feltehetőleg. De azért nálam nem működik a dolog, túl sokszor belebukott a szerepbe. Azaz, jött a hehehehee és jaj segíts fel, mert szédülök és nem tudok menni és stb.

Aztán fél óra múlva meg csukódik a kapu és mit látok??

Na ezért vagyok kételkedő, amikor panaszkodik. S ezt az egészet, hogy én tök együttérző legyek és valóban megfelelően viselkedjek, sajnos ő cseszte széjjel. Aki nem hiszi, töltsön el vele legalább 1 hetet. (Azt hiszem, nem mondtam sokat.)

Valójában sajnálom az egészet és azért is kár, mert egyébként teljesen meg lehetne érteni mindazt, ami vele van, hiszen ebben a korban már minden olyan labilis. De ezt nem 98 évesen kezdte el, ezt csak megjegyezem, és azt is, hogy mennyire hajaz az egész az Öregnagymama stílusára, ami pedig nem egy rokonszenves és mindig megérthető móka volt.

Tovább a bejegyzéshez»

Sorsodavissza

Nyugodtan csapkodhatjuk az asztalt, ha nem tetszik, mégis így van, már régen észrevettem. Hogymitis? Azt, hogy egyensúly van mindenben, és amit adok, azt visszakapom, ha nem most, akkor később és ilyen szemszögből nincsenek is véletlenek és nem mondhatjuk azt sem, hogy pedig nem értem, mert nem hibáztam. A hibákat mindig elkötvetjük és a számlát mindig megkapjuk.

Ezért nincsen semmi értelme a bosszúknak sem, mert semmi dolgunk vele, a számadás úgyis meglesz. (Ezzel azért nem mentesítem a jóleső szurkákat, valami nekünk is kell.) S mindez miért jutott eszembe éppen ide?

Banális családi történetek sokasága van, de egy éppen aktuális is.  Bár ki tudja, ez a szemszög nem hiszem, hogy sokaknak eszébe jut, vagy éppen az érdekeltnek. Miért is van, hogy aki régen nagyvonalúan elhagy egy lakást, negyedszázad múlva azon kell, hogy rettegjen, mi lesz vele, hol is fog lakni? Több, mint furcsa.

Régóta látok ilyeneket és sokszor nem értem, miért vagyunk ennyire szemellenzősek, és miért  nem gondolkodunk előre.

Könnyű ezt mondani különben, mert nem győzök visszarévedni, és emlékezni azokra, amik a saját számlámat terhelik. 

Hát csak ennyi, nem kell rémeket látni, de a "pillangó-hatás" az nemcsak az összefüggések láncolata nagyban, hanem nagyon kicsiben is. Sors? Predesztináció? Szabadság-, mondanák a nagyon tudatosak és nagyon materiálisak.  Csakhogy kereszteződések vannak. Lám, mellettem egy nagyon keresztény hívő ember, aki szerintem amolyan kórusos-tudattalan, utánamondó hívő. (Mert így kell lennie). S mégis fél és nem bízik és megnyugvást nem talál. Akkor minek a hite? Ha nem segít, mire való? A megszokás a ragaszkodása alapja?

Aztán itt a hangsúlyos tagadó, aki el is mondja, nem hisz, nincsen sem ez, sem az, és őt ez megnyugtatja. Rendben is van. Viszont vele ugyanúgy megtörténik az adok-kapok és visszavezethető, mint amit fentebb állítottam. Legfeljebb nincsen összefüggés, mert nem elemzi, nem gondol vele, csak így történt. Kinek a jobb?

Azt gondolom, kikerülni nehéz ezeket a dolgokat, ezzel nem azt mondom, hogy lehetetlen. nem lennék hozzá sem elég okos, sem eléggé spirituális. De ha csak sejtem, azt hiszem nem baj, bár sokat nem segítek vele.

Akkor most miről is beszéltem?

Tovább a bejegyzéshez»

Hatásos

Hurrá, Andris megtalálta a gyógyírt Teri néni hehehhe-jéhez. Bömbölteti a rádiót és a Mama meg sem próbálja túlharsogni, tök csendben van.

Akkor most kell-e nyöszörögni, vagy nem? Eddig is sejtettem, hogy nem, de ez tök jó. Szívesebben hallgatok bármit, mint a nyöszörgést.

Megint leszidtam kissé, mert itt volt egy öreg tanító néni (Éva néni, Klárit tanította is) és ment a panasz. Ja, és Teri néni LÁTTA meg és megszólította, ahogy elment a ház előtt és felismerte.

Aztán amikor a kis öreglány elment, kérdőre vontam Teri nénit, immár sokadszor, hogy miért panaszkodik mindenkinek állandóan? Miért nem tudja meglátni a sorsában az Isten kezét és áldását, és hogy gondoskodva vagyon róla! Jött megint azzal, hogy de mert én (úgymint a Vica), mindig egyedül hagyja, stb.

Mondtam neki, hogy most engem vegyen ki a történetből, ez egyszerűen emberi beállítódás kérdése, hogy valaki képes-e azt a kevéske jót is meglátni, ami neki még juthat, vagy azt is tönkreteszi saját maga a siránkozásával.

S aztán ezért mást okol persze.

Most duzzogás van. De értse meg, mindenkinek lehet panasza, függetlenül a korától. Nem kell ahhoz 98 évesnek lenni. Tudom, hogy úgysem érti meg, András mondta is, ne foglalkozzak már ezzel. de akkor is úgy vagyok vele, hogy nem fogok mindent ráhagyni és örökké sajnálni a kurva jó egészségéért. (Bocsi.)

Aztán finom ebédet tettem elé és jó étvággyal befalta. (Persze nem köszöni meg és sosem mondja, hogy finom volt, vagy jól esett. Nem baj, tulajdonképpen most már nem várom el tőle.)

Tovább a bejegyzéshez»

Virágozás

Jó volt ma, mert jött az udvaron és láttam, hogy eldugott a kezében valamit. Rögtön láttam, hogy egy virágcserép. Nem vonultam vissza, ezért ő is megállt, és addig álldigállt, amíg be nem mentem. Aztán a függöny mögül kinéztem és láttam, rögtön lehajolt és földet kotort a cserépbe, vitte befelé. (Méghogy nem lát!!)

Amikor mondtam neki, hogy bizony amit akar, azt meglátja, azt válaszolta, hogy nem kívánja nekem, hogy ilyen érjen, mint őt, hogy nem lát.  Én meg azt válaszoltam, hogy nem kívánok neki 9 db műtétet 55 év alatt, de ha akarja, cserélhetünk.

Tovább a bejegyzéshez»

Néha tudok menni, néha nem

Tovább a bejegyzéshez»

Elszökés

Az úgy volt, hogy amikor Kenesére mentem arra az ominózus 1 napra, akkor mindent jól megszerveztem. Kiraktam a reggelit, a gyógyszereket, megbeszéltem a Sárai Zsuzsival, hogy hozzon meleg ebédet, elmagyaráztam hová megyek, miért és meddig leszek el, mikor jövök haza.

No ebből az lett, végigsírta az egész napot, hogy bezzeg őt magára hagyjuk és egész nap egyedül van. El is panaszolta Ili néninek, hallottam vasalás közben.

Ebből aztán az lett, hogy ezt a mostani utat nem mondtam el. Legalább nyugodtan alszik, reggel megtalálja a reggelijét, megfalatozza, visszafekszik, mire kiül addigra lesz vagy 1 óra, vagy 2. Aztán hazaérünk és kész.

Csak hát késtünk és lett belőle jó 6 óra, de szerencsére Csöpi éppen ma látogatta meg.

De azért sírdogált, hogy azt sem tudja fiú vagy lány és este van-e, vagy reggel.

De legalább most nem kaptam a nyakamba a sok szídást és korholást.

Tovább a bejegyzéshez»

Estére

Normalizálódott, bejött és elüldögélt, míg vasaltam. Elmesélte, hogy ő is sokat szenvedett a fogaitól.
Jól esett, hogy nem csesztetett, úgyis nagyon fájt a fogam.

Tovább a bejegyzéshez»

Ili néninek

Az Éva olyan türelmetlen velem. Nem megértő.
A Jucát én neveltem fel.

Tovább a bejegyzéshez»

Mirejóis?

Muszáj leírnom azokat a jóságokat, amelyekkel naponta eláraszt. De nem tartozik a nyilvánosságra, így külön kerül. Lehet, hogy a vérnyomásomnak is jó, ha nem magamban dühöngök naponta. Aztán ki tudja. lehet, hogy gonosszá váltam ennyi basztatás hatására már, de még az is eszembe jutott, ha túlontúl megsiratnám és egy idő múltán csak a jóra emlékeznék, hát ne más emlékeztessen.

Mai napon:
Csak jöjjön ide a Kriszti, (Bélus felesége), majd megmondom én neki.
-Mit?
-Nem lehet csak úgy szétválni, aztán meg jóban lenni.
-Aztán Teri néninek mi köze van ehhez?
-Van, mert a családhoz tartoznak.
-De az ő dolguk nem?
?????.
-Mert a Laci is választhatott volna különbet, mint a Poór Mari.
Lett volna elég hajmáskéri leány.

-Azért Teri néni könnyen kiabál a partvonalról befelé a pályára.  (De ő be sem vállalta a családot.)

Tovább a bejegyzéshez»