Az úgy volt, hogy amikor Kenesére mentem arra az ominózus 1 napra, akkor mindent jól megszerveztem. Kiraktam a reggelit, a gyógyszereket, megbeszéltem a Sárai Zsuzsival, hogy hozzon meleg ebédet, elmagyaráztam hová megyek, miért és meddig leszek el, mikor jövök haza.
No ebből az lett, végigsírta az egész napot, hogy bezzeg őt magára hagyjuk és egész nap egyedül van. El is panaszolta Ili néninek, hallottam vasalás közben.
Ebből aztán az lett, hogy ezt a mostani utat nem mondtam el. Legalább nyugodtan alszik, reggel megtalálja a reggelijét, megfalatozza, visszafekszik, mire kiül addigra lesz vagy 1 óra, vagy 2. Aztán hazaérünk és kész.
Csak hát késtünk és lett belőle jó 6 óra, de szerencsére Csöpi éppen ma látogatta meg.
De azért sírdogált, hogy azt sem tudja fiú vagy lány és este van-e, vagy reggel.
De legalább most nem kaptam a nyakamba a sok szídást és korholást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése