Hullámvasutazás

Komolyan mondom, olyan vele. Egyik nap fent, a másik nap lent. Egyik nap beszélgetünk, másik napon nem szól hozzám sem, akármit kérdezek tőle. Igaz, hogy nagyon idős, de ezt mégis nagyon utálom. Gyerekkoromban az ilyenektől mindig távol tartottam magamat és nem megbízhatónak bélyegeztem.

De azt sem értem, miért nyafog azon, hogy egyedül van. Itt volt ez az egész nyár, 2 nap kivételével végig itt rostokoltam és rengetegszer még enni sem jött be, hiába hívtam. Bent üldögélt, vagy feküdt a házikójában. Kihasználhatta volna jobban, hiszen az étkező ajtaja is mindig nyitva volt. Ezek azok amiket nem fogok megérteni, de most már mindegy is, mert hétfőn elmegyünk és legalább 3 és fél napig kikapcsolódok ebből az egészből, utána pedig hétfőn már kezdődik a suli és nem leszek már itthon.

Ez a nyár úgy ment el, hogy szinte nem is érzékeltem, a nagy melegeket igen, de eseménytelensége okán csak olyan üresen mentek el a napok.

Egyedül ez az augusztus a tűrhető, kicsit megmozdult körülöttünk minden, hogy voltak, vannak gyerekek.

Tovább a bejegyzéshez»

Marika

Nem is tudom miféle érdemei vannak, de ma megint

nagy sírás van utána. Hangosan zokog itt az ebédlőasztalnál.

Mindig elmondja, hogy Jucát ő nevelte fel, de különösebben

nem érdekli, nem kérdez felőle. Az az érzésem, ha feldobnám

a talpam, nem nagyon rendítené meg. Engem tuti nem szeret,

csak megvagyunk.

Bezzeg a Fülöp Marika. Múlhatatlan érdemei lehetnek a Teri

szemében. No, meg az enyémben is, az már igaz.

Hát nem fogom felajánlani, hogy elviszem hozzá Balatonfüredre.

Pedig már mondogatta, de úgy vagyok ezzel, hogy egyrészt nem

egy 98 évest fogok a Marikához cuccolni, másrészt pedig nekem egyáltalán

nem hiányzik a Marika látása sem.

Ezért aztán nem kívánok Balatonfüredre autózni, ha pedig Marika-sírás

van, akkor eloldalgok a közelből. Passz és sajnálom, illetve nem

sajnálom. Van más a családban, akit 100-szor jobban sajnálok, és ő

pedig nem is panaszkodja szét a családját. Ezek a Fülöpök valahogy

nem mind a kedvenceim. Biztosan volt közöttük normális is, mondjuk a Pampi,

vagy a János bácsi, meg akiket esetleg nem ismerek.

De több Fülöpöt ismerek, akik finoman szólva is egyáltalán nem az én

világom. Ami nem baj, csak idegesítő.

Tovább a bejegyzéshez»

Főzelékek

-Teri néni, tessék jönni ebédelni!
-Mit főztél?
-Tökfőzeléket.
-Te nem ismered a kapros káposztát? Mink sokat ettünk.
-Teri néni nem ismerem és azért, mert Teri néni sem főzött sosem.
-A nagyanyám csinálta, meg kerékrépa főzeléket is. Jó volt, szerettük.
Érdekes, hogy apám nem szerette a spenótot, de megette a répalevélből készült
főzeléket. Pont úgy kellett csinálni, mint a spenótot. Szerintem a spenót azért
jobb volt.
Meg a kerékrépa főzelék. Megsavanyítottuk, mint a káposztát, és ettük.
Te nem szoktál répafőzeléket főzni?
-De igen Teri néni, sárgarépából néha. De most tökfőzelék van.
Tessék jönni ebédelni!

Tovább a bejegyzéshez»

Régi hangulat

Naccerű volt ma a Teri. Bejött és végig beszélgetett, emlékeit mesélte. Mi több, megbírkózott a kacsasülttel is, amit óvatosan bírált, hogy a szakácsnőt ne sértse meg.

Jókat vigyorogtunk rajta, különösen, amikor Juca megkérdezte, hogy kér-e süteményt, mire a válasz:

Kérek, az hátha jobb lesz.

Tényleg szanaszét dőltünk tőle. Elmeséltem a régi poénjait is, emlékezett rá és velünk nevetgélt rajta.

Mindenki jól érezte magát vele:

Tovább a bejegyzéshez»

Nézőpont kérdése

Mindig bántott, hogy amikor valaki idejön és meglátogatja, akkor olyan sikeresen eljátsza a hattyú halálát és mindenki sajnálja, mert el is hiszi. Én meg azt hiszem el, hogy erre szüksége van, különben nem csinálná. Feltehetőleg. De azért nálam nem működik a dolog, túl sokszor belebukott a szerepbe. Azaz, jött a hehehehee és jaj segíts fel, mert szédülök és nem tudok menni és stb.

Aztán fél óra múlva meg csukódik a kapu és mit látok??

Na ezért vagyok kételkedő, amikor panaszkodik. S ezt az egészet, hogy én tök együttérző legyek és valóban megfelelően viselkedjek, sajnos ő cseszte széjjel. Aki nem hiszi, töltsön el vele legalább 1 hetet. (Azt hiszem, nem mondtam sokat.)

Valójában sajnálom az egészet és azért is kár, mert egyébként teljesen meg lehetne érteni mindazt, ami vele van, hiszen ebben a korban már minden olyan labilis. De ezt nem 98 évesen kezdte el, ezt csak megjegyezem, és azt is, hogy mennyire hajaz az egész az Öregnagymama stílusára, ami pedig nem egy rokonszenves és mindig megérthető móka volt.

Tovább a bejegyzéshez»

Sorsodavissza

Nyugodtan csapkodhatjuk az asztalt, ha nem tetszik, mégis így van, már régen észrevettem. Hogymitis? Azt, hogy egyensúly van mindenben, és amit adok, azt visszakapom, ha nem most, akkor később és ilyen szemszögből nincsenek is véletlenek és nem mondhatjuk azt sem, hogy pedig nem értem, mert nem hibáztam. A hibákat mindig elkötvetjük és a számlát mindig megkapjuk.

Ezért nincsen semmi értelme a bosszúknak sem, mert semmi dolgunk vele, a számadás úgyis meglesz. (Ezzel azért nem mentesítem a jóleső szurkákat, valami nekünk is kell.) S mindez miért jutott eszembe éppen ide?

Banális családi történetek sokasága van, de egy éppen aktuális is.  Bár ki tudja, ez a szemszög nem hiszem, hogy sokaknak eszébe jut, vagy éppen az érdekeltnek. Miért is van, hogy aki régen nagyvonalúan elhagy egy lakást, negyedszázad múlva azon kell, hogy rettegjen, mi lesz vele, hol is fog lakni? Több, mint furcsa.

Régóta látok ilyeneket és sokszor nem értem, miért vagyunk ennyire szemellenzősek, és miért  nem gondolkodunk előre.

Könnyű ezt mondani különben, mert nem győzök visszarévedni, és emlékezni azokra, amik a saját számlámat terhelik. 

Hát csak ennyi, nem kell rémeket látni, de a "pillangó-hatás" az nemcsak az összefüggések láncolata nagyban, hanem nagyon kicsiben is. Sors? Predesztináció? Szabadság-, mondanák a nagyon tudatosak és nagyon materiálisak.  Csakhogy kereszteződések vannak. Lám, mellettem egy nagyon keresztény hívő ember, aki szerintem amolyan kórusos-tudattalan, utánamondó hívő. (Mert így kell lennie). S mégis fél és nem bízik és megnyugvást nem talál. Akkor minek a hite? Ha nem segít, mire való? A megszokás a ragaszkodása alapja?

Aztán itt a hangsúlyos tagadó, aki el is mondja, nem hisz, nincsen sem ez, sem az, és őt ez megnyugtatja. Rendben is van. Viszont vele ugyanúgy megtörténik az adok-kapok és visszavezethető, mint amit fentebb állítottam. Legfeljebb nincsen összefüggés, mert nem elemzi, nem gondol vele, csak így történt. Kinek a jobb?

Azt gondolom, kikerülni nehéz ezeket a dolgokat, ezzel nem azt mondom, hogy lehetetlen. nem lennék hozzá sem elég okos, sem eléggé spirituális. De ha csak sejtem, azt hiszem nem baj, bár sokat nem segítek vele.

Akkor most miről is beszéltem?

Tovább a bejegyzéshez»

Hatásos

Hurrá, Andris megtalálta a gyógyírt Teri néni hehehhe-jéhez. Bömbölteti a rádiót és a Mama meg sem próbálja túlharsogni, tök csendben van.

Akkor most kell-e nyöszörögni, vagy nem? Eddig is sejtettem, hogy nem, de ez tök jó. Szívesebben hallgatok bármit, mint a nyöszörgést.

Megint leszidtam kissé, mert itt volt egy öreg tanító néni (Éva néni, Klárit tanította is) és ment a panasz. Ja, és Teri néni LÁTTA meg és megszólította, ahogy elment a ház előtt és felismerte.

Aztán amikor a kis öreglány elment, kérdőre vontam Teri nénit, immár sokadszor, hogy miért panaszkodik mindenkinek állandóan? Miért nem tudja meglátni a sorsában az Isten kezét és áldását, és hogy gondoskodva vagyon róla! Jött megint azzal, hogy de mert én (úgymint a Vica), mindig egyedül hagyja, stb.

Mondtam neki, hogy most engem vegyen ki a történetből, ez egyszerűen emberi beállítódás kérdése, hogy valaki képes-e azt a kevéske jót is meglátni, ami neki még juthat, vagy azt is tönkreteszi saját maga a siránkozásával.

S aztán ezért mást okol persze.

Most duzzogás van. De értse meg, mindenkinek lehet panasza, függetlenül a korától. Nem kell ahhoz 98 évesnek lenni. Tudom, hogy úgysem érti meg, András mondta is, ne foglalkozzak már ezzel. de akkor is úgy vagyok vele, hogy nem fogok mindent ráhagyni és örökké sajnálni a kurva jó egészségéért. (Bocsi.)

Aztán finom ebédet tettem elé és jó étvággyal befalta. (Persze nem köszöni meg és sosem mondja, hogy finom volt, vagy jól esett. Nem baj, tulajdonképpen most már nem várom el tőle.)

Tovább a bejegyzéshez»

Virágozás

Jó volt ma, mert jött az udvaron és láttam, hogy eldugott a kezében valamit. Rögtön láttam, hogy egy virágcserép. Nem vonultam vissza, ezért ő is megállt, és addig álldigállt, amíg be nem mentem. Aztán a függöny mögül kinéztem és láttam, rögtön lehajolt és földet kotort a cserépbe, vitte befelé. (Méghogy nem lát!!)

Amikor mondtam neki, hogy bizony amit akar, azt meglátja, azt válaszolta, hogy nem kívánja nekem, hogy ilyen érjen, mint őt, hogy nem lát.  Én meg azt válaszoltam, hogy nem kívánok neki 9 db műtétet 55 év alatt, de ha akarja, cserélhetünk.

Tovább a bejegyzéshez»

Néha tudok menni, néha nem

Tovább a bejegyzéshez»

Elszökés

Az úgy volt, hogy amikor Kenesére mentem arra az ominózus 1 napra, akkor mindent jól megszerveztem. Kiraktam a reggelit, a gyógyszereket, megbeszéltem a Sárai Zsuzsival, hogy hozzon meleg ebédet, elmagyaráztam hová megyek, miért és meddig leszek el, mikor jövök haza.

No ebből az lett, végigsírta az egész napot, hogy bezzeg őt magára hagyjuk és egész nap egyedül van. El is panaszolta Ili néninek, hallottam vasalás közben.

Ebből aztán az lett, hogy ezt a mostani utat nem mondtam el. Legalább nyugodtan alszik, reggel megtalálja a reggelijét, megfalatozza, visszafekszik, mire kiül addigra lesz vagy 1 óra, vagy 2. Aztán hazaérünk és kész.

Csak hát késtünk és lett belőle jó 6 óra, de szerencsére Csöpi éppen ma látogatta meg.

De azért sírdogált, hogy azt sem tudja fiú vagy lány és este van-e, vagy reggel.

De legalább most nem kaptam a nyakamba a sok szídást és korholást.

Tovább a bejegyzéshez»

Estére

Normalizálódott, bejött és elüldögélt, míg vasaltam. Elmesélte, hogy ő is sokat szenvedett a fogaitól.
Jól esett, hogy nem csesztetett, úgyis nagyon fájt a fogam.

Tovább a bejegyzéshez»

Ili néninek

Az Éva olyan türelmetlen velem. Nem megértő.
A Jucát én neveltem fel.

Tovább a bejegyzéshez»

Mirejóis?

Muszáj leírnom azokat a jóságokat, amelyekkel naponta eláraszt. De nem tartozik a nyilvánosságra, így külön kerül. Lehet, hogy a vérnyomásomnak is jó, ha nem magamban dühöngök naponta. Aztán ki tudja. lehet, hogy gonosszá váltam ennyi basztatás hatására már, de még az is eszembe jutott, ha túlontúl megsiratnám és egy idő múltán csak a jóra emlékeznék, hát ne más emlékeztessen.

Mai napon:
Csak jöjjön ide a Kriszti, (Bélus felesége), majd megmondom én neki.
-Mit?
-Nem lehet csak úgy szétválni, aztán meg jóban lenni.
-Aztán Teri néninek mi köze van ehhez?
-Van, mert a családhoz tartoznak.
-De az ő dolguk nem?
?????.
-Mert a Laci is választhatott volna különbet, mint a Poór Mari.
Lett volna elég hajmáskéri leány.

-Azért Teri néni könnyen kiabál a partvonalról befelé a pályára.  (De ő be sem vállalta a családot.)

Tovább a bejegyzéshez»