Komolyan mondom, olyan vele. Egyik nap fent, a másik nap lent. Egyik nap beszélgetünk, másik napon nem szól hozzám sem, akármit kérdezek tőle. Igaz, hogy nagyon idős, de ezt mégis nagyon utálom. Gyerekkoromban az ilyenektől mindig távol tartottam magamat és nem megbízhatónak bélyegeztem.
De azt sem értem, miért nyafog azon, hogy egyedül van. Itt volt ez az egész nyár, 2 nap kivételével végig itt rostokoltam és rengetegszer még enni sem jött be, hiába hívtam. Bent üldögélt, vagy feküdt a házikójában. Kihasználhatta volna jobban, hiszen az étkező ajtaja is mindig nyitva volt. Ezek azok amiket nem fogok megérteni, de most már mindegy is, mert hétfőn elmegyünk és legalább 3 és fél napig kikapcsolódok ebből az egészből, utána pedig hétfőn már kezdődik a suli és nem leszek már itthon.
Ez a nyár úgy ment el, hogy szinte nem is érzékeltem, a nagy melegeket igen, de eseménytelensége okán csak olyan üresen mentek el a napok.
Egyedül ez az augusztus a tűrhető, kicsit megmozdult körülöttünk minden, hogy voltak, vannak gyerekek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése