Olyan szókapcsolat, amit ritkán hallok. Ma ebben az örömben volt részem, bár inkább kihagytam volna. Úgy kezdődött, hogy reggel bementem a Teri nénihez és a földön feküdt. Már párnát, takarót lerángatott magára, de jól el volt gémberedve, fájt mindene, és persze fázott is. Amikor kérdeztem, hogyan került a földre, nem tudta megmondani, csak azt, hogy valami volt vele, és azt hitte, meghal. Kiabált nekünk, de hát nem hallottuk. Nem jó persze ez a különlevés, pláne télen, amikor minden ablak be van zárva. Aztán a bébicsőszt meg az állandó "heheheh" miatt nem tudom használni,mert képtelenség tőle aludni. Szóval remélem, mostanában nem fordul elő újra a dolog. aztán persze át kellett mennem a Pircsihez, mert egyedül nem lehet felemelni, nem is tudom. Közben ugye nekem meg indulóban volt a vonatom is. Úgyhogy elrohantam, kiraktam reggelijét, gyógyszereket, és hajrá. (Köhögősen majdnem én is fulladoztam az egész cécóban.)
Most pedig, hogy hazajöttem, vittem neki tejbepapit, akkor mondta, hogy készítsek neki melegvizet, mert ki kellene mosakodnia. Hát szegény valóban tiszta szarban feküdt egész nap, még jó, hogy megszáradt. (Nehezebben jön le.) Úgyhogy most végeztem a kimosdatással, ágyneműhúzással és öltöztetéssel.
Fel is kellett mosnom.
No, mindegy, a lényeg, hogy a végén mégis csak megkaptam ezt a két szót, most majd emlékezem rá, amikor újra aktuálissá válik majd.
