Kiderült

Az, hogy bár kicsit hallucinál, de nem elborult. A reggeli séta tudatos volt, először engem keresett, de be volt zárva az ajtó és én nem hallottam hátul, hogy szól. (Azóta megmondtam neki, hogy ne a szomszédot kiabálja föl, jöjjön kicsit hátrább és akkor meghallom..)

Az történt, hogy wc-re ment és megijedt, mert egy bajszos ember volt ott. Ezért ment segítséget kérni. Szépen elmondta ma az egészet.

Aztán jó sokáig volt ittbent, eléggé nehéz volt ezt hallgatni vagy másfél órán keresztül.

Tovább a bejegyzéshez»

Reggeli ébredés

Korántsem volt ilyen jókedvű. Fent voltam már, mert mmindig felkelek mostanában 3/4 5-kor, amikor Józsi elmegy. Hát persze leültem a számítógéphez és kopogásra riadtam. Zörgettek az ablakon. Zsolti volt az, a Piroska férje. Kinéztem, láttam, hogy Teri néni kint álldigáll az udvaron. Mint kiderült, náluk kiabált a kapu előtt. De most mehetett talán ki, mert Józsi még nem látta. Aztán lehet, hogy akkor is kint volt már szépen csendben, mert ellenkező irányban van a buszmegálló.

Szóval mégis úgy tűnik volt alapja annak, hogy Teri néni aggódott már többször is, hogy úgy érzi, nála nem stimmel valami és ebből baj is lehet.

Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire igaza lesz. (Ha én így tudnék előrelátóan gondolkodni ilyen idős megzavarodott fejjel!!)

Most aztán vagyok a pácban, hogy mi legyen, mert ugyan bezárhatom, hogy ne menjen ki, de akkor be sem megy hozzá senki, ha gond van. A Zsuzsinak, ha adok kulcsot az rendben van, de bármi is is történik, nem tudnak bemenni hozzá.

 Megpróbálom egyelőre a kaput bezárni, talán elég lesz, akkor az utcára nem megy ki, de persze az sem jó, ha megfázik hálóingben. Gond ez a bezárás, mert mindig az jut eszembe, hogy ott a konvektor és mi van, ha valamit rátesz, begyullad?

Ma csak délelőtt leszek távol, majd meglátom mi lesz,  egész napos őrzőt kit találok itt?

Tovább a bejegyzéshez»

Jókedv

Nehezen indult, mert már reggel mindenféléket látott, ami nem is volt ott. Elmondta, hogy fél, hogy mi lesz vele egyedül, mert akármi történhet. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem történik semmi, ha szépen ágyban marad. Jön a Zsuzsi, megebédel, utána alszik, aztán hazajövünk.

Így is lett, és amikor hazajöttem, akkor még mindig elmondta, hogy azért kellene neki valaki délutánra, ne legyen egyedül. Megmértem a vérnyomását, 177/85 volt, nem szokott ilyen magas lenni. Megszidtam kicsit, hogy nem veszi be mindig rendesen a gyógyszereket, és beadtam neki. Aztán még beszélgettünk kicsit. Egy óra múlva visszamentem, vittem a vacsorát, mindet meg is ette. Szereti a szalonnát egyébként is. Aztán tea iszogatás közben felderült az arca, hogy most meg mennyi kiscsibe van ott a sarokban, a kotlóssal együtt. Vannak vagy 30-can. De érdekes volt, mert azzal is tisztában lehetett időnként, hogy ez nem igazi, mert mondta, hogy tisztára olyanok, mint az igazi csibék. Fehérek és tollasak is már kicsit.

Ezután elkezdett aggódni, hogy vajon nem szarnak-e be. Mondtam neki, hogy biztos lehet benne, hogy beszarnak, mert a csibék már olyanok. Na ezen elnevetgélt egy darabig.

Nagyon jó volt látni, egész más volt az arca. Amikor lefeküdt, még elmondta, hogy 3 csibe odament hozzá az ágyba. Hát, akkor aludjanak szépen együtt, mondtam és még hallottam kifelé jövet, hogy beszélget velük.

Tovább a bejegyzéshez»

Gondoskodás-gondolkodás

Teri néni eléggé visszafejlődött állapotban gubbaszt az ágyban. Időnként olyan lárva-arccal néz ki a takaró alól, hogy ijesztő. A szemei beszűkültek, alig néz ki a réseken, és ma etetni kellett délben is és este is. Viszont a pénzügyi dolgokról még mindig szeret gondolkodni, hogy éppen mennyi van a párnája alatt és boldog-boldogtalannal számoltatja. Én azért már úgy gondolom, hogy nem sok értelme van, ha odapakolom a pénzeket neki, hiszen bármikor jöhet rosszul léte, behívhat idegent, hogy segítsen neki felállni-leülni, mint ahogy meg is tette már. Szóval nem egy trezor az a párna alja és éppen elég, ha 70 ezer forint elszáll onnan. De ma emlegette a rokonokat, ki mit csinál,hol van. És külön a Marika. Erről pedig nagyon odakanyarodtunk majdnem, hogy úgy néz ki, talán a Marikára akar kis pénzt hagyományozni a gyűjtögetéssel.

Ehhez voltaképpen megvan a joga, csak nekem nem esik túl jól, hogy ez a hernyó ide nem tolja a képét, csak rinyál állandóan, rólam legombolták a jogos 400 ezrüket, és most még segítsem hozzá Marikát plusz 100 ezerhez esetleg. 

No ehhez nem fűlik a fogam most sehogy sem, mert azért mindennek van határa és teteje, és erre azt mondom, ha Marika kisujját megmozdította volna egyszer is a Teri néniért, hát legyen. De jobb szívvel mondom most azt, hogy mondjuk azt, a Marinak megvan mindene, és egy nagy túró jár neki még innen, akár a Teri nénitől, akár tőlem.

Amúgy sem dorbézolok semmit, de ha a lepukkant környezetemre költöm, akkor jobb helyen van bármilyen pénz, mint a Marinál, aki adósságokba veri magát a hülye porszívója miatt, ami azóta is ott áll a dobozában.

Tovább a bejegyzéshez»

Összeomlunk

Amikor hazajöttem a lomiról, ágyban volt és nem kért ebédet, hogy fáj a hasa. Nem értettem, a reggelijét megette. Egy kis vajas szemlét hagytam sonkaszalámival és teát. Semmiképpen nem gyomorrontó cucc. De hát úgy voltam vele, ha nem kér levest, akkor nem erőltetem. Közben nekiálltam takarítani és mosni és rakodni, szóval cikáztam itt bent is, kint is, és hallom, hogy nagyon hangosan nyöszörög. Kiült ide a székre, gondolom rosszabbul lett és hogy halljam. megkért, hogy segítsek neki visszamenni. Tényleg úgy kellett támogatni. Leült az ágyra és rögtön, mint egy zsák, eldőlt oldalra. Gondoltam, levetkőztetem, ne ruhában feküdjön. Mostanában sokszor megteszi. Lekaptam a kötélről a megszáradt hálóingét, berobogtam vele. Próbáltam kérni, hogy tartsa meg magát legalább ülve, segítsen nekem, de csak lógatta a fejét és omlott el. A homlokommal, vállammal próbáltam egyenesben tartani, mert még a kezét sem nyújtotta, hogy könnyebb legyen lehúzni róla a ruhákat. 

Aztán egyszer csak elkezdett öklendezni, akkor felkaptam a kéznél levő felmosóvödröt és elébe tartottam, közben őt is tartani kellett, ne dőljön el. Még nem is végeztünk, amikor megcsapta az orromat, hogy itt nem csak némi hányás történt.

Sajnos jól bekakilt közben, és a végén csak eldőlt, szóval vödör-Teri néni-kaki, legalább 6 kezemre lett volna szükség.

Így aztán ruha, ágynemű, meg ő maga is jól összekenődött. Mire kipucoltam az egészet, Teri nénistül, nagyon elegem lett.

Eltelt vagy jó 3 óra, míg kiment az orromból a szag és nem éreztem a kezeimen. (Gumikesztyűt húzni nem volt időm.)

Azt hiszem ilyen jellegű műveleteknél nagyon fontos, hogy ki is az, akit így szó szerint kimosunk a xxx-ból.

Nekem a Teri néni nem nagymamám és ezt fájón érzem sokszor, mindegyikkel szívesebben lennék.

S az sem segít kettőnk dolgán, hogy azt mondogatja, hogy egyedül hagyjuk, meg így-úgy bánok vele, de ő engem lényegesen többet cseszeget, mint én őt esetleg.

Nem szeretném, ha a késői öregsége idáig fajulna, hogy pelenkázgatnom kelljen. Akkor itt a büntetést már nem csak ő kapná ezzel a terhesnek érzett feleslegesen hosszú életével, hanem jutna belőle nekem is bőven.

Majd elválik.

Tovább a bejegyzéshez»

Micsoda agyafúrás!

Szép idő volt ma és leszedtem a kis zöldbabot a még kisebb kertecskéből. Aztán odaültem vagdosni Teri néni mellé az udvarra. Nosza beszélgettünk is mindenről, végül miután kiderült, hogy bent van az étkező ajtaja a helyén, hát elindult kíváncsian, mondván:

-Aztán ez jobb lesz, mint a másik? És avval akkor mit csináltok?

Érdekes, megfigyeltem már többször is, mindig az a galériás szoba izgatja. Arra mindig elmegy, körülnézi és megkérdezi, hogy mi nincsen még készen benne.

Nem is tudom, mire gondoljak. Bele akarna költözni?

Látható a dátumokon, hogy ismétlődő járkálás van itten.

Na de nem ez az agyafúrt eset, hanem mivel jó kedve volt, átvezettem az istállóba az "északnyugatin" keresztül, még úgysem közlekedett arra. Elmondtam, hogy most a régi spájzon keresztül megyünk és bejutottunk az istállóba, azaz garázsba. Hát megjegyezte, hogy jó nagy a hely, majd elkezdett nyöszörögni, hogy menjünk innen ki, mert itt hideg van és fázik. Kívülről tudom csak kinyitni a garázsajtót, így kifutottam és mire kinyitottam, már ki is libbent gyorsan. 

Aztán jött a figyelem elterelése:

-Mi lesz ezzel az öreg körtefával? -így Teri néni. 

Én kötelességszerűen felnéztem a fára, de sajnos nekem még jó a fülem, így hallottam, hogy rögtön nekiállt pisilni mellettem.

Ezután pedig már nem fázott.

Tovább a bejegyzéshez»

Tudom mi zavar

Tegnap, amikor megérkeztem délután, sírva fogadott. Nagyon elkeseredett, hogy még él és miért nem hagyja őt az Isten meghalni. Másnak bezzeg megengedi, de neki nem. Nem tudtam rá válaszolni semmit, szomorú, hogy így van és még szomorúbb, hogy élete utolsó éveit nem az egészsége, nem más, hanem saját maga teszi nap, mint nap tönkre.

Nagyon igaznak tartom:

Vannak halottak, akik elevenen állnak mögötted,
és vannak élők, akikre régen
rádőlt a föld.
Hidas Antal



Ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni, csak reménykedem, hogy lesz még néha egy-egy jó hangulata.

Tovább a bejegyzéshez»

Császka-mászka

Fogalmam sincs, hogy honnan jön ez a szokás, de a Fülöp Marika is csinálta. Bejött ide és mindent végigtapogatott. A Teri néni már jó ideje velünk él itt is, és bármikor bejön, végigjárja az egész házat és körbetapogatja. Mindenhová bemegy és vizslatja a dolgokat, közben pedig elárulja magát a kérdéseivel, hogy milyen nagyszerűen lát mindent, amit akar.

Volt most megint itt egy beszélgetőtárs, régi szomszéd, elüldögéltek az udvaron és elbeszélgették a hogyisvoltot.

Örülök neki, ha ilyen akad, mert velük szívesebben beszélget, hiszen azokról az időkről én úgysem tudok semmit.

Ilyenkor aztán feldobódik egy kicsit és újra van energiája, hogy pl:

-Te a legszebb szobádban vasalsz?

-Igen Teri néni, de ha emlékszik, Fonóban is a középső szobában vasaltam, meg még Teri néni is ott vasalt. --   -Miért?

-Mert én a konyhában vasalnék inkább.

Tovább a bejegyzéshez»

Kifelé megyünk azért

Néha jó, néha nem. Tegnap nagyon nagy rakat paradicsom volt az udvarban. Aztán meg egy bajszos ember bent a szobában.

Szegény mindig fél, hogy biztosan megbolondul. Én pedig mondom, hogy nem, csak ilyenkor kevesebb vért kaphat az agya és akkor bolondozik egy kicsit.

De akivel meg tudom beszélni, hogy nem bolond, az nagyon is nem bolond.

Tovább a bejegyzéshez»