Teri néni eléggé visszafejlődött állapotban gubbaszt az ágyban. Időnként olyan lárva-arccal néz ki a takaró alól, hogy ijesztő. A szemei beszűkültek, alig néz ki a réseken, és ma etetni kellett délben is és este is. Viszont a pénzügyi dolgokról még mindig szeret gondolkodni, hogy éppen mennyi van a párnája alatt és boldog-boldogtalannal számoltatja. Én azért már úgy gondolom, hogy nem sok értelme van, ha odapakolom a pénzeket neki, hiszen bármikor jöhet rosszul léte, behívhat idegent, hogy segítsen neki felállni-leülni, mint ahogy meg is tette már. Szóval nem egy trezor az a párna alja és éppen elég, ha 70 ezer forint elszáll onnan. De ma emlegette a rokonokat, ki mit csinál,hol van. És külön a Marika. Erről pedig nagyon odakanyarodtunk majdnem, hogy úgy néz ki, talán a Marikára akar kis pénzt hagyományozni a gyűjtögetéssel.
Ehhez voltaképpen megvan a joga, csak nekem nem esik túl jól, hogy ez a hernyó ide nem tolja a képét, csak rinyál állandóan, rólam legombolták a jogos 400 ezrüket, és most még segítsem hozzá Marikát plusz 100 ezerhez esetleg.
No ehhez nem fűlik a fogam most sehogy sem, mert azért mindennek van határa és teteje, és erre azt mondom, ha Marika kisujját megmozdította volna egyszer is a Teri néniért, hát legyen. De jobb szívvel mondom most azt, hogy mondjuk azt, a Marinak megvan mindene, és egy nagy túró jár neki még innen, akár a Teri nénitől, akár tőlem.
Amúgy sem dorbézolok semmit, de ha a lepukkant környezetemre költöm, akkor jobb helyen van bármilyen pénz, mint a Marinál, aki adósságokba veri magát a hülye porszívója miatt, ami azóta is ott áll a dobozában.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése