Nehezen indult, mert már reggel mindenféléket látott, ami nem is volt ott. Elmondta, hogy fél, hogy mi lesz vele egyedül, mert akármi történhet. Igyekeztem megnyugtatni, hogy nem történik semmi, ha szépen ágyban marad. Jön a Zsuzsi, megebédel, utána alszik, aztán hazajövünk.
Így is lett, és amikor hazajöttem, akkor még mindig elmondta, hogy azért kellene neki valaki délutánra, ne legyen egyedül. Megmértem a vérnyomását, 177/85 volt, nem szokott ilyen magas lenni. Megszidtam kicsit, hogy nem veszi be mindig rendesen a gyógyszereket, és beadtam neki. Aztán még beszélgettünk kicsit. Egy óra múlva visszamentem, vittem a vacsorát, mindet meg is ette. Szereti a szalonnát egyébként is. Aztán tea iszogatás közben felderült az arca, hogy most meg mennyi kiscsibe van ott a sarokban, a kotlóssal együtt. Vannak vagy 30-can. De érdekes volt, mert azzal is tisztában lehetett időnként, hogy ez nem igazi, mert mondta, hogy tisztára olyanok, mint az igazi csibék. Fehérek és tollasak is már kicsit.
Ezután elkezdett aggódni, hogy vajon nem szarnak-e be. Mondtam neki, hogy biztos lehet benne, hogy beszarnak, mert a csibék már olyanok. Na ezen elnevetgélt egy darabig.
Nagyon jó volt látni, egész más volt az arca. Amikor lefeküdt, még elmondta, hogy 3 csibe odament hozzá az ágyba. Hát, akkor aludjanak szépen együtt, mondtam és még hallottam kifelé jövet, hogy beszélget velük.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése