Várpalotán

Idekerül, mert hová is írjam? Mama egy emelettel lejjebb van, mint a Teri volt. Kb. hasonló reménytelen állapotban. Rossz volt újra ott lenni, és rossz, hogy ennek ugyanaz lesz a vége.

Az ő ideje is lejáróban, 92. évében, 8 gyerek 2 férj után.

Csak reméljük, hogy könnyű lesz neki.

Tovább a bejegyzéshez»

Megtaláltam az oldalt

Még nem olvastam el újra az egészet. Mióta tavaly meghalt, azóta nem jártam ebben a blogban. Őszintén szólva párszor ugyan akartam, de saját magam sem tudtam belépni, meg olyasmiket irkált ki, hogy már törölve lett az egész. Elkenődtem rajta, mert hát ki engedélyezett ilyent.

Adós vagyok a befejezés képeivel, hogy a téma valahogyan le legyen zárva. De lehetséges, hogy pár gondolat még fog kerülni ide, mert egy elmúlás nem ér véget azzal, hogy eltemettük. Csomó minden még továbbra is fennforog, és sok sok gondolat és emlék.

Tehát darabig még élni fog az oldal.

Tovább a bejegyzéshez»

Felújítás

Már több, mint egy hónapja történt, hiszen január 7-én esett el Teri néni.  Jó pár hétig bár bementem a kis házba, de azontúl, hogy meglocsoltam a virágjait, nem nagyon nyúltam semmihez. Aztán egy hétvégén, amikor sütött a nap, kitakarítottam, lehúztam az ágyneműjét. Eléggé elveszetten lehet téblábolni ott, mert hát igazából nem tartható az a megállapítás sem, hogy esetleg visszajön. Tegnap beszéltem a főnővérrel, egyformán van. Néha elfekszik, néha pedig nyugtalanabb, tépi a ruháját, pelenkáját. De az orvos is azt mondta, vele pénteken beszéltem, hogy ez valószínű "így fog kimenni". Tudjuk, hogy ez mit takar az az így.

Azt hiszem, mindenki másmilyen, és máshogy viselkedik akkor, ha valaki eltávozik a közeléből. Végül is hiába él még Teri néni, egyrészt nem mondanám valami életnek, másrészt valóban olyan, mintha nem lenne, hiszen nem fog visszajönni. Így pedig nagyon nem tetszett a kis ház, nagyon rossz volt mindig úgy bemenni, hogy olyan, mintha. Ezért aztán tegnapelőtt Józsival szétrobbantattam. Nem akartam többet látni az ágyát és azt, hogy ott áll. Na erre mondtam azt, hogy mindenki másmilyen. Valakik évekig őrzik az elmentek emlékeit azzal, hogy mindent úgy hagynak, mert nekik valószínű úgy a könnyebb. 

Nekem nem, én azt érzem, hogy becsapás, és nem lehet azt játszani, mintha.... Nem hiszem, hogy ez kegyetlenebb lenne, és több jóérzést mutat az, aki őrzi a múltat külsőségeiben is jobban.

Mindenképpen nagyon sokáig vacak lesz, akárhányszor átnézek a kis házra, még akkor is, ha sikerül valami megfelelő új feladatot találni az épületnek. A veszteséggel sehogy sem lehet mit tenni,  a szükséges időt nem lehet kikerülni és kijátszani. De az valóban jó lenne, ha Teri néni számára ez a szerencsétlen végjáték véget érne. Így csak egy mezsgyén táncol és ez a világon senkinek nem jó, és nem ad sem nyugalmat, sem békességet.

Ja, és mi történik a kis házban? Végül is csak olyan, amire eddig is szükség lett volna, de nem lehetett megcsinálni Teri néni miatt. Mindig panaszkodott, hogy túl alacsony a WC, nehéz róla felállnia. Hát most Józsi szétszedte, és alábetonozott, hogy kicsit magasabb legyen. Ki is kell újra festeni, a betett ablak körül a falat le kell glettelni, a zuhanyzó oldalán elkészíteni a gipszkartonfal másik oldalát is, villanykapcsolókat lehozni, és stb. stb. 

Tervbe volt véve mindez egyébként nyárra,  mert már 2 éve lakott bent Teri néni és mindenképpen muszáj lett volna megcsinálni.  Szegény úgyis mondogatta tavaly egész évben, hogy nem volt Kenesén. Nagyon számon tartotta. Hát gondoltam, valahogy az idén ezt azért még megoldjuk, de hát ez lett belőle.

Tovább a bejegyzéshez»

Konszolidáltan

Bementem ma Teri nénihez, mert hétfőn voltam utoljára. Azt hiszem, ezt így tudom működtetni, hogy hét közben más-naponta benézek hozzá, hétvégét meghagyom a rokonoknak. A szobatársaktól tudom, hogy Gabi bácsi is volt nála,  Klárival együtt voltak. Vittem be tiszta cuccokat, meg újra vettem ezt a felfekvés elleni krémet is. Azt mondták bent , hogy egész jól mozog. A szomszéd ágyon van egy olyan néni, hogy fogalmam nincs, miért van ő ott.

Teljesen egészséges, észnél van, nem is túl öreg, szóval nem értem. Ő mondta ma, hogy Teri néni még hasra is feküdt. Kispárna is van már a feje alatt, szóval kezd úgy kinézni, mint egy normális beteg. Magánál is volt, amikor bementem hozzá, mert amikor megkérdeztem, hogy van, a szokásos grimasszal és vállvonogatással felelt. Szóval tök úgy volt, mintha a régi lenne. Nem beszélgettem vele, mert olyan náthás voltam, hogy nem akartam agyontüsszögni az egész kórtermet, talán 1 percet, ha bent voltam. A nővéreknek vittem egy  kilós kávét, hadd iszogassák. (Mondták, hogy nincsen felfekvése. Szenzációs! Micsoda matériából lett összerakva!) Szerintem, ahogy láttam, ha Teri néni akarna, fizikailag innen még vissza tudna jönni.  Nem láttam ma reménytelennek az ügyet.

De teljes mértékben tőle függ.

Tovább a bejegyzéshez»

Szerződéskötés és temetkezési vállalat

Bementem ma a kórházba a megegyezés szerint. Eléggé rossz állapotban láttam Teri nénit, nem volt fent, orrszonda és oxigéncsövek az orrában, és összességében azt láttam, hogy nagyon messze vagyunk attól az állapottól, amiben volt, amikor bevittük a kórházba. De különösen most 3 napja látom, hogy feladta, ez már nem az a Teri néni, csak egy öreg valaki.

Aztán a szerződéskötés is eltartott vagy egy órát, nem részletezem, de szervezhetnék jobban is. Nem szeretem, ha feleslegesen szórakoznak az én időmmel. Majdnem otthagytam az egész procedúrát. (Azt végképpen nem értettem, ha behívnak erre, miért előttem kell az összes hülye adatot 3 példányban beírogatni és azt nekem megvárni?!! A beteg már előző nap ott volt, nyugodtan egy írnok megcsinálhatta volna előre. Na mindegy.) S mindezért még 7 ezer forintot fizettem is. Már az adminisztrációért, nem másért.

Lefáradtunk, befizettük az ápolási költségeket is és pénteken még be kell mennem, mert inkább utalni akarom. Ha mindig várakoznom kell a befizetéseknél, akkor az egyszerűbb. Ugyan most van gondom ,mert előző hónapban kell utalnom a következő hónapot egészben és a nyugdíj ugye még sehol és nekem a pénzem sem sehol. Majd gondolkodom, de szar, mert most fizettem tüzelőre is, és passz.

Ja és nem kevés határozottsággal beszéltünk a várható elhalálozás körüli teendőkről, mert a kórháznak nincsen tárolási lehetősége, tehát azonnal szállítani kell, ha szükséges. Van egy temetkezési vállalkozóval szerződésük, várpalotai és alá kellett írnom, hogy elfogadom. Vagy keresek egy másik vállalkozót.

Hát nem keresek, ha Várpalotán hal meg, nem fogok Veszprémből hívni.

Kezdek kicsit idegeskedni is emiatt, nem volt szerencsére eddig ilyen jellegű gondom. Fogalmam nincsen, miknek kell eleget tenni. Megnéztem az interneten, hát ez pont olyan, mint egy esküvő. Azon is lehet egy csomó pénzt lenyúlni és ezen is. De azt hiszem, én nem hiszek abban, hogy minél fényesebb, annál jobb lesz a halottnak. Neki tök mindegy már, és egy nem különösen pompás, egyszerű temetés ugyanolyan megfelelő lehet.

Van pénz a temetésre, és gondolom elég is lesz, de azért azt hiszem idegesít a feladat, bár tudom, hogy nekem kell végigcsinálni, és ezt régóta tudom is, csak mindig elhessentettem, hogy amíg nem aktuális, nem foglalkozom vele.Nem tudok tenni már Teri néniért semmit, abban az értelemben, ahogy ezt egy beteglátogató gondolja.

Nem lehet vinni semmit, és azon kívül, hogy kimosom a cuccát ha szükséges, mást nem tehetek.

Tovább a bejegyzéshez»

Végállomás

Felhívott ma az orvos, nem emlékszem a nevére, pedig bemutatkozott. (jellemző!!) Elmondta, hogy ő lesz Teri néni orvosa, és már átszállították hozzá a nénit. Nem értett egyet a veszprémi kórház által leírtakkal, miszerint jó állapotban kerül át. Elmondta, illetve előzőleg megkérdezte, hogy volt-e máskor is ilyen kommunikációképtelen állapotban: Mondtam neki, hogy igen, tudok róla és miután bekerült a kórházba, romlott az állapota ez ügyben. Szerinte nagyon aggasztó, hogy nem lehet etetni, és ha csak folyadékon él, akkor ez nem fog már sokáig elegendő lenni. Mondtam neki, hogy próbáltak Veszprémbe orrszondát betenni, de nem sikerült, és elmondtam, hogyan kapott enni, és én is hogyan próbáltam etetni. Oxigénnel szállította át a mentő, ezt én nem értettem, mondtam a telefonban is, hogy erre nem volt szüksége és szerintem most sincsen. Nem volt az orvos itt sem széplelkű, gyakorlatilag megmondta, ebből nincsen felépülés. 

Mondtam neki, hogy sejtettem, de azért egy hozzátartozó mindig bízik és elmondtam, milyen jó fizikai és szellemi állapotban volt, a korához képest eddig.

Végül, mivel autóval mentem ma suliba (Annyi pénzem nem maradt itthon, hogy vonatjegyet vegyek, pedig Józsi vett ki pénzt, de nem tette ki és elvitte hajnalban magával.), úgy gondoltam, hogy átmegyek a kórházba, megnézem, hová került.

A 3. emeleten van, egy zárt folyosón és valóban látszik, hogy nem esetes kórház. Itt nem vegyesek a betegek, hanem mind-mind öreg, rozoga. Tisztaság van, az ágyak nem fehér kórházi ágyak, hanem modern, bútorszerűek, de felhúzható oldaluk van, és azért alkalmasak kórházi működésre.

Teri néninek itt az orvos azonnal betette az orrszondát, és holnaptól már megrendelték neki az erre való alkalmas ételeket is. Infúzió így nem kell neki, mert táplálékhoz tudják juttatni. Magánál volt, de a kezeit le kellett kötözni, mondta a nővér, hogy azonnal elkezdte szétszedni magán a pelenkát, mihelyt tudta. Ez sajnos így is lesz, mert egész életében nem tűrte magán a bugyogót sem, tehát mindig is le akarja rángatni magáról a pelenkát. (Nem mindenki hajlandó arra, amit éveken keresztül csináltam, hogy örökké mostam rá, mert mindent összekent, ruháját, ágyneműjét, hálóingeit, székpárnákat, stb.) 

Azt hiszem, teljesen magánál volt, amikor bementem, mert kérdeztem, hogy kér-e teát és szokásos módon, mintha a vállát vonogatta volna, persze nem nagyon tudta, de úgy láttam. Adtam neki kicsit a fecskendőből, de egy csomó ideig tartogatta, míg lenyelte. megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy hol van? Ingatta kicsit a fejét, így elmondtam neki, hogy nem Veszprémben van, hanem Várpalotán.

Furcsa volt, mert mintha azt láttam volna a szemében, hogy tudja, mi ez. Nagyon sajnáltam, nem tudtam neki mit mondani most.

Ahogy néztem, legalább 5 kg-ot fogyott, de lehet, hogy többet. Igen vékonyak már a combjai.

Szóval holnap újra megyek, megkötöm a szerződést, aztán majd meglátom, hogy ez mennyi időre szól.

Most úgy jöttem el, hogy legyen, nem tartom vissza, nem akarom sokáig így látni.

Tovább a bejegyzéshez»

Következő állomás

Mégis úgy érzem, valahogy a dolgok már nem az én vezérlésem alatt folytatódnak. Igyekszem ugyan belekapdosni, mint amikor a szél viszi a kalapot, aztán hogy sikerül-e, vagy az elemek gyorsabbak lesznek, nem tudom. 

Voltam ma a várpalotai kórházban, és intézkedtem ott is, miután a veszprémi kórház már megkereste ezt a várpalotai részleget és az elhelyezését kérte. Majdnem készre mentem, mondjuk az ellátás minősége szerintem ugyanaz, az elhelyezés minősége a döntő a finanszírozásban. Tehát, hogy 4 ágyas, vagy 6 ágyas, vagy 2 ágyas-e a szoba és milyen felszereltsége van, azaz hűtő, vagy saját fürdőszoba, vagy telefon, tévé stb. Úgy gondoltam, hogy Teri néni állapota nem indokolja a különleges felszereltségeket, sőt az a jó, ha többen is vannak körülötte. Legalább elmondják esetleg, amit Teri néni nem tud, és ahogyan itt a kórházban is volt, hogy leginkább a betegtársaktól tudtam meg, milyen volt az éjszakája, aludt-e, vagy bevette a gyógyszereit, stb.

Holnap fogják átszállítani, pontosan nem tudom, hogy délelőtt, délután, este, akkor, amikor lesz szabad kapacitás.  Szerdán délig be kell érnem és megkötni a szerződést 3 hónapra. A financiális része szerencsére kijön a nyugdíjból, hát durván havi 70 ezer forint. Ha hozzáadom majd a befutkosás költségeit is, akkor ugrott az egész nyugdíja. Ez van, végül is őt fogja szolgálni, és nem tudom, hogy milyen lesz ez a versenyfutás az idővel, amiből neki kevés van. Nincs prognózis, hogy a sérülése gyógyul-e addigra, amire Teri néni ereje kibírja a fekvést.

Egyelőre még nincsen felfekvése, kértem a felvételnél a doktornőtől, hogy ezt a speciális matracot biztosítsák a számára, hiszen huzamosan feküdnie kell. Azt mondta, megoldható. Majd szerdán megnézem, és újra szólok majd, ha nem azt látom alatta.

Nem gondoltam ilyen eseményre és következményre, azért bármennyire öreg is és unja is az életet, meg huzakodtunk rengeteget, azt hiszem, örülnék annak, ha visszajöhetne még ide a kuckójába.

Tovább a bejegyzéshez»