Már több, mint egy hónapja történt, hiszen január 7-én esett el Teri néni. Jó pár hétig bár bementem a kis házba, de azontúl, hogy meglocsoltam a virágjait, nem nagyon nyúltam semmihez. Aztán egy hétvégén, amikor sütött a nap, kitakarítottam, lehúztam az ágyneműjét. Eléggé elveszetten lehet téblábolni ott, mert hát igazából nem tartható az a megállapítás sem, hogy esetleg visszajön. Tegnap beszéltem a főnővérrel, egyformán van. Néha elfekszik, néha pedig nyugtalanabb, tépi a ruháját, pelenkáját. De az orvos is azt mondta, vele pénteken beszéltem, hogy ez valószínű "így fog kimenni". Tudjuk, hogy ez mit takar az az így.
Azt hiszem, mindenki másmilyen, és máshogy viselkedik akkor, ha valaki eltávozik a közeléből. Végül is hiába él még Teri néni, egyrészt nem mondanám valami életnek, másrészt valóban olyan, mintha nem lenne, hiszen nem fog visszajönni. Így pedig nagyon nem tetszett a kis ház, nagyon rossz volt mindig úgy bemenni, hogy olyan, mintha. Ezért aztán tegnapelőtt Józsival szétrobbantattam. Nem akartam többet látni az ágyát és azt, hogy ott áll. Na erre mondtam azt, hogy mindenki másmilyen. Valakik évekig őrzik az elmentek emlékeit azzal, hogy mindent úgy hagynak, mert nekik valószínű úgy a könnyebb.
Nekem nem, én azt érzem, hogy becsapás, és nem lehet azt játszani, mintha.... Nem hiszem, hogy ez kegyetlenebb lenne, és több jóérzést mutat az, aki őrzi a múltat külsőségeiben is jobban.
Mindenképpen nagyon sokáig vacak lesz, akárhányszor átnézek a kis házra, még akkor is, ha sikerül valami megfelelő új feladatot találni az épületnek. A veszteséggel sehogy sem lehet mit tenni, a szükséges időt nem lehet kikerülni és kijátszani. De az valóban jó lenne, ha Teri néni számára ez a szerencsétlen végjáték véget érne. Így csak egy mezsgyén táncol és ez a világon senkinek nem jó, és nem ad sem nyugalmat, sem békességet.
Ja, és mi történik a kis házban? Végül is csak olyan, amire eddig is szükség lett volna, de nem lehetett megcsinálni Teri néni miatt. Mindig panaszkodott, hogy túl alacsony a WC, nehéz róla felállnia. Hát most Józsi szétszedte, és alábetonozott, hogy kicsit magasabb legyen. Ki is kell újra festeni, a betett ablak körül a falat le kell glettelni, a zuhanyzó oldalán elkészíteni a gipszkartonfal másik oldalát is, villanykapcsolókat lehozni, és stb. stb.
Tervbe volt véve mindez egyébként nyárra, mert már 2 éve lakott bent Teri néni és mindenképpen muszáj lett volna megcsinálni. Szegény úgyis mondogatta tavaly egész évben, hogy nem volt Kenesén. Nagyon számon tartotta. Hát gondoltam, valahogy az idén ezt azért még megoldjuk, de hát ez lett belőle.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése