Felhívott ma az orvos, nem emlékszem a nevére, pedig bemutatkozott. (jellemző!!) Elmondta, hogy ő lesz Teri néni orvosa, és már átszállították hozzá a nénit. Nem értett egyet a veszprémi kórház által leírtakkal, miszerint jó állapotban kerül át. Elmondta, illetve előzőleg megkérdezte, hogy volt-e máskor is ilyen kommunikációképtelen állapotban: Mondtam neki, hogy igen, tudok róla és miután bekerült a kórházba, romlott az állapota ez ügyben. Szerinte nagyon aggasztó, hogy nem lehet etetni, és ha csak folyadékon él, akkor ez nem fog már sokáig elegendő lenni. Mondtam neki, hogy próbáltak Veszprémbe orrszondát betenni, de nem sikerült, és elmondtam, hogyan kapott enni, és én is hogyan próbáltam etetni. Oxigénnel szállította át a mentő, ezt én nem értettem, mondtam a telefonban is, hogy erre nem volt szüksége és szerintem most sincsen. Nem volt az orvos itt sem széplelkű, gyakorlatilag megmondta, ebből nincsen felépülés.
Mondtam neki, hogy sejtettem, de azért egy hozzátartozó mindig bízik és elmondtam, milyen jó fizikai és szellemi állapotban volt, a korához képest eddig.
Végül, mivel autóval mentem ma suliba (Annyi pénzem nem maradt itthon, hogy vonatjegyet vegyek, pedig Józsi vett ki pénzt, de nem tette ki és elvitte hajnalban magával.), úgy gondoltam, hogy átmegyek a kórházba, megnézem, hová került.
A 3. emeleten van, egy zárt folyosón és valóban látszik, hogy nem esetes kórház. Itt nem vegyesek a betegek, hanem mind-mind öreg, rozoga. Tisztaság van, az ágyak nem fehér kórházi ágyak, hanem modern, bútorszerűek, de felhúzható oldaluk van, és azért alkalmasak kórházi működésre.
Teri néninek itt az orvos azonnal betette az orrszondát, és holnaptól már megrendelték neki az erre való alkalmas ételeket is. Infúzió így nem kell neki, mert táplálékhoz tudják juttatni. Magánál volt, de a kezeit le kellett kötözni, mondta a nővér, hogy azonnal elkezdte szétszedni magán a pelenkát, mihelyt tudta. Ez sajnos így is lesz, mert egész életében nem tűrte magán a bugyogót sem, tehát mindig is le akarja rángatni magáról a pelenkát. (Nem mindenki hajlandó arra, amit éveken keresztül csináltam, hogy örökké mostam rá, mert mindent összekent, ruháját, ágyneműjét, hálóingeit, székpárnákat, stb.)
Azt hiszem, teljesen magánál volt, amikor bementem, mert kérdeztem, hogy kér-e teát és szokásos módon, mintha a vállát vonogatta volna, persze nem nagyon tudta, de úgy láttam. Adtam neki kicsit a fecskendőből, de egy csomó ideig tartogatta, míg lenyelte. megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy hol van? Ingatta kicsit a fejét, így elmondtam neki, hogy nem Veszprémben van, hanem Várpalotán.
Furcsa volt, mert mintha azt láttam volna a szemében, hogy tudja, mi ez. Nagyon sajnáltam, nem tudtam neki mit mondani most.
Ahogy néztem, legalább 5 kg-ot fogyott, de lehet, hogy többet. Igen vékonyak már a combjai.
Szóval holnap újra megyek, megkötöm a szerződést, aztán majd meglátom, hogy ez mennyi időre szól.
Most úgy jöttem el, hogy legyen, nem tartom vissza, nem akarom sokáig így látni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése